Gabi igaz története (a róla készült fotók megtalálhatóak az „extra rövid?” oldalunkon):
Sziasztok!
2015.októberében életem egyik legszörnyűbb napján szembesültem azzal, hogy súlyos beteg vagyok és komoly megpróbáltatások várnak rám, de azt is tudtam, hogy végig akarom csinálni a kezeléseket, mert soha, de soha nem szabad feladni, még ha első hallásra bizonytalannak is tűnik a jövő.
Onkológusom elmondta, hogy milyen típusú kezelésen fogok keresztül menni, és hogy annak milyen mellékhatása várható, egyben készüljek fel arra is, hogy már az első kezeléstől (kemo) számítva 14-15 napra szép lassan, fokozatosan ki fog hullani a hajam és szerezzek be parókát, mert az legalább fél évig a társam lesz.
Na igen, az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy talán én megúszom és nem kell megválnom a hajkoronámtól, de óramű pontossággal a 14-ik naptól számítva, napról, napra egyre több és több hajszálam kezdett kihullani. Sajnos eljött az a pillanat, hogy el kellett fogadnom az elkerülhetetlent és megkértem a fodrászomat, hogy jöjjön el a lakásomra és a tükörnek háttal ülve tolja le a maradék hajamat, majd azonnal tegye fel a parókát. Nem akartam látni magamat kopaszon. Utáltam a helyzetet és elkeserítőnek tartottam az állapotomat, az életemet. Egy nőnek a haj elvesztése nagyon megterhelő lelkileg, hiszen a nőiesség egyik eleme a szép, ápolt haj.
Én mindig is hátközépig érő 50cm-es, szőke, egyenes szálú hajat viseltem és büszke voltam rá. Több napon keresztül nem néztem tükörbe. Ha levettem a parókát, azonnal sapkát, vagy kendőt tettem fel, de aztán bele-bele nézegettem a tükörbe és lassan kezdtem elfogadni magamat haj nélkül, mert tudtam, hogy ez csak egy átmeneti állapot és most nem ennek kell lennie a legfontosabbnak életem ebben a szakaszában. Ezen idő alatt nem tudtam sportolni járni, mert a paróka alatt nagyon meleg van, nem izzadhatok bele, visszahúzódó, frusztrált, önbizalom hiányos ember lettem.
A kezelésem november elejétől, március elejéig (5 hónap) tartott és a kezelések során kapott szer fokozatos kiürülésétől kezdve minden áldott nap a tükör elé állva elkezdtem figyelgetni, hogy mikor bukkannak ki az első hajszálaim. És bizony megérkeztek a drágáim. Elképzelni sem lehet azt az örömöt, amikor a tarkóm tájékán és a fülem mellett megláttam az első hajszálaimat. Innentől kezdve egyre sűrűbben serkentek ki mindenhol a babahajszálak és tavasszal a természettel együtt megkezdődött az újjászületésem, a kivirágzásom.
Nyáron már 1cm-es volt a hajam mindenhol és a parókát már csak a melóhelyemen vettem fel. Sajnos a paróka azért lassította a haj növekedését, mert nem tudott alatta szellőzni a fejem és a hajhagymáim sem kaptak elegendő fényt.
Őrültek módjára kezdtem keresgetni, hogy mi az a hajhosszúság, amire már lehetne póthajat építeni, hosszabbítani. Az interneten rengeteg szalon foglalkozik hajhosszabbítással, de a legtöbbje 5-6 cm-től vállalja és bizony mire ezt a hosszúságot elérte volna a hajam még további 4-5 hónapot kellett volna várnom. El voltam keseredve, mert tudtam, hogy 2 cm-es hajacskával esélyem nincs még a hajhosszabbításra legalább ez év végéig.
Mikor már végleg feladtam volna, akkor beleszaladtam a GOLD HAIR hirdetésébe, ahol extrém rövid hajra 3cm-től vállalják a hajhosszabbítást. Igen ám, de még 1cm hiányzik. Nem érdekel, próba szerencse.
Felhívtam Kamillát és azt mondtam neki a telefonba, hogy 3-4cm-es a hajam. Nem is értettem, hogy miből gondoltam arra, hogy nem bukok le, amikor konzultációra megyek hozzá és az a 3cm, az valójában csak 1-2cm. Higgyétek el, hogy sokat számít az 1cm különbség ebben az esetben, hiszen nincs hajfelület, amire a keratinos tincseket fel lehetne erősíteni.
A konzultáció napját nagyon vártam és bizony Kamilla elmondta, hogy várjunk még 3 hetet, mert vannak olyan területek a fejemen, ahol még csak 1cm-es a hajam, mivel nem egyforma ütemben nőtt a hajam. Kamilla nagyon aranyos és megértő volt és tudta, hogy nekem már nagyon fontos lenne minél előbb eldobnom a parókámat, visszakapnom a régi énemet, a magabiztosságomat és hogy újra elkezdhessek sportolni (kosárlabda, walk-energie), amely az életem mindennapos része volt a betegségem előtt.
Számomra a várakozás 3 hete egy örökké valóságnak tűnt. Kamillával ebben a három hétben állandó chat-ben voltam és tartotta bennem a lelket, „hogy nyugi, már nincs sok hátra a hajhosszabbításig”, majd nagy nehezen elérkezett a várva várt nap. Ezalatt a három hét alatt nem olyan sokat nőtt a hajam, csak annyit, hogy mindenhol elérte a 2cm-t. Más szalonból még simán elküldtek volna, hogy ez még nem elég és látva Kamilla arcát, tudtam, hogy ez neki most egy kihívás lesz, mert előre elmondta, hogy eddig senkinek nem vállalt be eddig ilyen pindurka hajra hosszabbítást, de ismerve az elszántságomat, a türelmetlenségemet, hát essünk neki.
És bizony 6 kemény óra elteltével Kamilla rám pakolt ki tudja mennyi hajtincset, majd István újabb két óra alatt megformázta, megfestette a 60cm-es új hajamat. Egyszerűen sírni tudtam volna örömömben, mikor szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem kell vissza vennem a parókámat és a Pistike frizurámból egy gyönyörű, hercegnőknek való hajkoronát varázsoltak. Nem érdekelt az, hogy takaró haj hiányában most még látszanak a fejem tetején néhol az illesztések. Egyébként alig látszanak, mert István a haj tövét sötétebbre festve azonos színt húzott bele, mint amilyen színe van a keratinos illesztésnek. Egyébként tök jól és abszolút természetesnek néz ki az új frizurám, és akik látták azt mondták, hogy ne takargassam le széles hajpánttal az illesztéseket, mert nagyon jól áll és abszolút trendi.
Higgyétek el, sosem fogom elfelejteni azt az érzést, amikor az új hajammal a szalonból kiléptem az utcára. Kamillával együtt mentünk egy darabig és melegen sütött még a nap, kellemes meleg szellő fújt és mindezt végre a fejemen is érezhettem, hiszen nem volt paróka a fejemen, csak egy gyönyörű hajkorona, amivel a férfiak tekintetét is magabiztosan álltam, hiszen egy csapásra vége lett az emberekkel szembeni frusztrációmnak.
Nagyon hálás vagyok Kamillának és Istvánnak, hogy lerövidítették a hajnövekedéssel kapcsolatos várakozási időt és elkészítették ezt a csodás hajkoronát és újra igazi nőnek érezhetem magamat.
Gabi
